Promise of Shadow by Justina Ireland review (eng&hun) | spoiler free

Hi folks!

I’m back with a review! February is Black History Month so when I looked at my TBR for what to read I instantly knew that I should prioratize reading this book. I got Promise of Shadow through a giveaway almost a year ago so it was about time to finally read it! Also what I did not know about the book previously that it has Greek mythology in it. I’m a huge geek for all mythology so I was even more happy to pick up it. At first I was quite enjoying myself, then romance happened.

Rating: 3,5 stars

Processed with VSCO with a6 preset

In the story we follow Zephyr Mourning, a Harpy who has killed a god and now serves her punishment in the Underworld. However things are stirring up and seems like something much worse awaits her, a death sentence for using the dark power to kill a god. She tries to escape and that’s when she runs into her childhood friend and everything changes. Zephyr might be the dark champion, the Nyx, who can save the half-gods who use dark powers and had been killed by the gods. It’s only her who can bring balance.

So, the premise of the book was good, unique too! And it was quite nice to know that there is a book out there with Greek mythology that isn’t written by Rick Riordan (I love his books, don’t get me wrong but it’s nice to discover more!). The book took Greek mythology and made it into almost something that feels like a retelling. Instead of demigods and gods the book refered to them as vaettir and aethereal, which I quite liked. It also deals with racism in many different way, it was great to read about too. Some people found the book slow and boring. There were a lot of throwback scenes that slowed down the main plot. Which I know they were used for explaining things, but it did shake you out of the story, because there was a lot of it. Even in places where it shouldn’t have been. From the premise one would expect that there is going to be a war, but none of that happened, not really, so that was a little disappointing. Also I think it’s better if you know Greek mythology relatively well when going into the book because a lot of information/figures get thrown around and it can get confusing if you don’t know anything about Greek mythology. And there are a couple of other elements thrown into it that are taken from Norse/Egyptian mythology. It works out if you think of them like they are all present in the same world and mingle, kind of like in Riordan’s books but they are more intertwined here.

At the beginning I liked Zephyr. She was relateable. Trying to keep up the badass image for others but totally feeling insecure about almost everything. However as the romance started to take a major part in the story I completely lost her. She got jealous over anyone and anything. For example, Tallon brings in a girl to help them, and Zephyr immediatelly got jealous and stopped paying attention. She hated every girl Tallon ever spoke to or just stood next to. That got really tiresome. Not only that but she had to keep pointing out how totally handsome he is. Like she only liked him for his looks. He is so HOT after all. On the flip side, Tallon got angry with Zephyr way too easily and ignored her for her own sake because he is “not good for her”. This trope is old and annoying. Also sometimes I felt like Zephyr was a little too over-powered for the story. Everything came too easily for her when it came to her magic, she was literally leaking power. I liked however that there were two tpyes of magic: light and dark (aether and erebos) and that she struggled with trying to do anything related to light. But in my opinion she was still too over-powered when it came to her dark powers. Again I was more interested in the side characters really, they did do a fair amount of things. Also I couldn’t figure out if Blue was gay or bisexual because there was a vague mention and it wasn’t really clear to me. Would have been nice to see that type or representation in this book as well.

I think if you like romance and are interested in this type of book this is definitely worth a shot. I’m really surprised this is not more hyped or talked about because for many POC it’s such a great book!

Book Depository: paperback | hardback

Sziasztok!

Hoztam nektek egy újabb értékelést! Február a feketék történelmi hónapja, ezért is gondoltam, hogy akkor már elolvasnék olyan könyvet, amit egy fekete író írt. Így esett a választásom a Promise of Shadow című könyvre, amit már egy éve nyertem egy Twitter-es nyereményjátékon. Igazán ideje volt már, hogy elolvassam! Emellett nem is tudtam, amíg neki nem álltam, a történetben erősen jelen van a görög mitológia. És mivel imádom a görög mitológiát nagyon boldog voltam, hogy elkezdtem olvasni a könyvet. Aztán jött a szerelmi szál.

Értékelés: 3,5 csillag

A történetben Zephyr Mourning-ot követjük, egy hárpia, aki éppen a büntetését tölti az alvilágban. De a dolgok bonyolódnak és úgy tűnik egy rosszabb büntetés vár rá, egy halál büntetés, amiért a sötét erőt használta arra, hogy megöljön egy istent. Megpróbál elszökni és a szökés közben találkozik a gyerekkori barátjával és onnét minden megváltozik. Zephyr nagy eséllyel a sötét bajnok, a Nyx, aki megmentheti a fél-isteneket, akik szintén a sötét erőt használják és egyre gyilkolják le őket az istenek. Ő lehet az egyetlen, aki képes egyensúlyt teremteni.

Szóval, a fülszöveg nagyon ígéretesnek és különlegesnek hatott. És nagyon jó tudni, hogy vannak más könyvek, amelyek így használják a görög mitológiát, nem csak Rick Riordan (imádom a könyveit, félre ne értsétek, de mindig jó új könyveket felfedezni!). A könyv hangulata egészen egy retellingre emlékeztetett. Ahelyett, hogy félisteneknek és isteneknek hívná a szereplőket a történet inkább vaettir és aethereal ként utal rájuk, ami egészen tetszett. Emellett foglalkozik sok olyan témával, mint például a rasszizmus, ezt pedig különböző formákba önti, és nagyon jó volt olvasni róla. Olvasgattam mások értékeléseit és sokan unalmasnak találták a történetet, ami talán azért lehetett, mert hihetetlenül sok visszaemlékezés van benne. Ezek általában háttér információs céllal voltak jelen, viszont tényleg nagyon sok lett belerakva, ami által lassan haladtunk a fő cselekménnyel. Főleg, mikor olyan helyekre lettek berakva, ahova nem is kellettek volna. A fülszöveg alapján az ember egyébként elvárja a nagy csatajeleneteket is, ezek viszont sajnos elmaradtak, és igen csalódott vagy emiatt. Amit még érdemes észben tartani, az a görög mitológia (és más mitológiák) jó ismerete, mivel sok információt dobál ide-oda, amit nem magyaráz meg és csak akkor tudja az ember, ha ismeri a mitológiákat. Egyébként eléggé össze tudja zavarni az embert. És amiért említettem, hogy mitológiák az nem véletlenül volt, mert akadnak benne olyan elemek, melyeket az északi és egyiptomi mitológiákból merített az írónő. Ami szerintem működőképes is, főleg ha úgy tekintünk rájuk, hogy ténylegesen egy univerzumban vannak jelene és keverednek egymással, hasonlóan Riordan könyveihez.

A történet elején kedveltem Zephyr-t. Teljesen együtt tudtam vele érezni. Próbálta fenntartani a kemény csaj képét, de közben nincs önbizalma. Viszont, amikor a szerelmi szál elkezdte átvenni az irányítást a történet felett, na ott elvesztettem Zephyr-t. Mindenre és mindenkire féltékenykedett folyamatosan. Például, Tallon elvitt hozzájuk egy lányt, aki segíteni akart Zephyr-nek, és ő rögtön elkezdett féltékenykedni és nem is figyelt oda arra, amit a lány mondott. Minden lányt utál, akivel Tallon valaha is egy szót mer váltani, vagy csak mellette áll. Ez egy idő után nagyon fárasztó lett. És nem csak ez, de folyamatosan azt hajtogatta, hogy mennyire hihetetlenül jóképű Tallon. Mintha más nem is érdekelte volna a fiúval kapcsolatban, csak az, hogy milyen jól néz ki. Mert hát nagyon is JÓL néz ki a srác… Másik részről pedig ott van Tallon, aki egyfolytában mérges volt Zephyr-re, és nagyon könnyen nem vett a lányról tudomást azzal az indokkal, hogy ez a lány érdeke, mert ő veszélyes. Annyira elcsépelt egy klisé ez… Mindemellett pedig sokszor éreztem azt, hogy Zephyr egy kissé már túl erős a történethez (OP – over-powered). Minden nagyon könnyen sikerült neki, ha a saját mágiájáról volt szó, semmiért nem kellett megdolgoznia, konkrétan eresztette belőle a mágia. Az viszont tetszett, hogy nem volt mindenható és nem tudott semmit semi kezdeni a mágia másik fajtájával, a fénnyel. Két fajta mágia létezik ebben a könyvben: fény és sötétség (aether és erebos). Viszont szerintem így is túlon-túl erős volt. És megint csak, ahogy már sok más könyvnél ez megesett, itt is jobban érdekeltek a mellékszereplők, mint a főszereplők, bár itt legalább elég sokat szerepeltek. És, ami nem nagyon hagyott még nyugodni az az volt, hogy nem jöttem rá, Blue biszexuális-e, esetleg homoszexuális. Volt egy homályos utalás, hogy esetleg valamelyik, de nem tudnám biztosra mondani. Mindenesetre jó lenne, ha lett volna egy ilyen karakter is a történetben.

Szerintem ha szereted a romantikus könyveket, akkor ez biztosan tetszeni fog és megérdemel egy olvasást. Egészen meglep, hogy nem beszéltek többet erről a könyvről, főleg mivel sok fekete olvasónak tetszene (ezt most így általánosságban értem, nem a magyarokra húzva), de azoknak is tetszhet, akik szeretik ha egy könyvben jelen van a diversity.

Book Depository: puhaborító | keményborító
Advertisements

7 thoughts on “Promise of Shadow by Justina Ireland review (eng&hun) | spoiler free

  1. That is a beautiful cover! I’m not the biggest fan of Green Mythology but it sounds like this was a perfect read for you 🙂 Great review!

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s